Hbh Sörház és Étterem - Eger

Belépni az HBH-ba olyan érzés volt, mintha egy álomba lépnék—ahol az étel tökéletes, a hangulat meleg, és csak egy démon leselkedik az árnyékban. A sertés olyan... tovább olvas Belépni az HBH-ba olyan érzés volt, mintha egy álomba lépnék—ahol az étel tökéletes, a hangulat meleg, és csak egy démon leselkedik az árnyékban. A sertés olyan szinten olvadt a nyelvemen, mint egy betartott ígéret, a borválasztékot valószínűleg egy jóságos isten válogatta, és a desszertek egy megkeményedett cinikust is hívővé tudtak alakítani. A kiszolgálás? Hibátlan. Majdnem. Ide lép be a Tetovált Tragédia, az egyetlen emberi esőfelhő egy amúgy mennyei étkezési élményben (fiatalos, vékony hölgy, akinek mindkét karján tetoválás van). Mint aki fegyveresen kényszeríti, úgy mozgott a étteremben, halott szemmel bámulva át a terem örömét, mint egy tompa penge. A szemkontaktusra tett kísérleteim olyan lelkesedéssel találkoztak, mint akit fegyverrel kényszerítenek algebra megoldására. Amikor végre felvette a rendelésünket, olyan hangosan sóhajtott, hogy azt hittem, tiszta neheztelésből asztrális vetítést fog végezni. Úgy tűnt, valóban megsértődött a létezésem miatt, mintha a puszta jelenlétem zavarná a titkos tervét az intézmény megbuktatására. Találkoztam már barátságosabb aligátorokkal is. Szerencsére a többi személyzet valódi angyal volt emberi formában, akik betoppantak, hogy minden étel tökéletesen érkezzen. A sörösk্সöm sosem volt üres, minden whimemre kegyességgel reagáltak, és a pincérünk—hívjuk Szent Gergelynek—emelést érdemel, és esetleg egy kis királyságot is. A Tetovált Tragédiával kapcsolatban őszintén remélem, hogy rátalál az igaz hivatására. Talán egy szénbányában, ahol senkinek sem kell elviselnie a gyötört jelenlétét. Addig is, gyakran visszatérek ide, elkerülve őt, mint egy lejárt osztrigát, és továbbra is élvezem az étterem egyébként makulátlan dicsőségét. Vegetáriánus opciók: Igen Étrendbeli korlátozások: GM, és egyéb elérhető Gyerekbarát: Kérjük, csak akkor hozd a gyerekeidet, ha tudod őket kordában tartani. Mindenki utálja a kölyköket!

A harcsapaprikás kritikán aluli volt, a hal íztelen, a szósz és a tészta önállóan jó lett volna, de a hal besózása nem ártott volna. A pincéreknek többször is m... tovább olvas A harcsapaprikás kritikán aluli volt, a hal íztelen, a szósz és a tészta önállóan jó lett volna, de a hal besózása nem ártott volna. A pincéreknek többször is mondani kellett, hogy fizessünk, ők inkább egymással foglalkoztak. Nem kértek elnézést, amikor felhívtuk a figyelmüket, hogy az étel nem volt ízletes, elvitték a tányért érintetlenül, és még csak szia sem hangzott el, amikor távoztak. Étel: 1

Kedves Olvasó! Tegnap este érkeztünk, hogy egy könnyű vacsorát fogyasszunk el a gyermekünkkel. Levest rendeltünk, ami időben megérkezett és az elvárásainknak me... tovább olvas Kedves Olvasó! Tegnap este érkeztünk, hogy egy könnyű vacsorát fogyasszunk el a gyermekünkkel. Levest rendeltünk, ami időben megérkezett és az elvárásainknak megfelelő volt. Nem nagyszerű, nem is borzalmas. Fiúnknak rizottót rendeltünk. Miután 30-40 percet vártunk, még mindig nem érkezett meg, ezért érdeklődtünk utána. A pincérnő megkérdezte a konyhát. Mivel már itt volt az idő, hogy távozzunk, kérdeztük, hogy csomagolják be elvitelre. Sajnos nem ellenőriztük a dobozban lévő ételt ott helyben. Az alján főtlen rizs, ropogós, a tetején pedig szárazabb marhahús darabok. Nézd meg a fotót magad. Nem szeretnék találgatni, hogy mi történt, de ez biztosan nem megfelelő.

Elég hosszú volt a várakozás az ételre, de megérte. Az ételek egyediek, vonzóak és, ami a legfontosabb, ízletesek. tovább olvas Elég hosszú volt a várakozás az ételre, de megérte. Az ételek egyediek, vonzóak és, ami a legfontosabb, ízletesek.

Szóval... Ez volt az utolsó estéje a nyaralásunknak Egerben, és egy csodálatos búcsúvacsorát kerestünk. Valami igazán különlegeset. Megbízható módszerünkkel, am... tovább olvas Szóval... Ez volt az utolsó estéje a nyaralásunknak Egerben, és egy csodálatos búcsúvacsorát kerestünk. Valami igazán különlegeset. Megbízható módszerünkkel, amivel jó éttermeket szoktunk kiszúrni, úgy tettünk, hogy az étterem telítettsége azt jelenti, hogy ez egy nagyszerű hely vacsorázni. Az online magas értékelések megerősítettek minket a kulináris döntéshozatalunkban. Sajnos, borzalmas hibát követtünk el. Azt javaslom, hogy ezt ne kövesd el, ha Egerben jársz. Az este így alakult: Leültek minket, rendeltek italokat és ételt, és vártunk. Megérkeztek az italaink. Megittuk őket. És vártunk. Jövő idő alatt, amikor az elsődleges jelentkezések jelet képeztek, a másik asztalnál ülő emberek, akik utánunk érkeztek, már megkapták a előételeiket és főételeiket, de a mi vacsoránkról még mindig nem volt hír. Arra gondoltunk, hogy a késlekedés talán összefügg azzal, hogy két vegetáriánus ételt rendeltünk, nem pedig olyan konyhát, amely a magyar nemzet kedvence. Közel egy óra és negyed óra elteltével sikerült felhívnom a pincér figyelmét, aki szándékosan figyelmen kívül hagyott minket, és megkérdeztem, mikor szolgálják fel az ételünket. Valamit horkantott, majd eltűnt. Kis idő múlva három négy adagunk közül hárommal tért vissza, amelyek közül kettő (a zöldséges tagliatelle) hideg volt. Amikor később megérkezett az utolsó étellel (amiről később), elmondtuk neki a hideg tésztával kapcsolatos panaszunkat, amely nyilvánvalóan valahol a pincérpult mélyén, egy jelentős idővel korábban feledésbe merült. Nem volt bocsánatkérés. Még egy horkantás sem. De elvitte őket és miután egy gyors mikrózás után visszajöttek, már megfelelő hőmérsékleten voltak. Ami a menü zöldség ígéretét illeti a tésztában, amit kaptam, az egyetlen, apró brokkoli rózsa volt, elrejtve az edény alján. Szerencsés vagyok. Most jön a probléma a húslevessel, ami utoljára érkezett. A levesben lévő kockák, amik marhahúsnak álcázták magukat, főként zsírdarabok voltak. A csoport azon tagja, aki ezt az ételt rendelte, megfelelően el volt ragadtatva, és alig evett belőle. Ez és a gyenge minőségű tésztaétel (aminek valami mosogatószer íze volt) teljesen eltántorított minket, ezért úgy döntöttünk, hogy letudjuk a veszteséget, kifizetjük a számlát, és valahol máshol desszertet keresünk. Kértük a számlát. Amikor a pincér jött, hogy felszívja az asztalunkat, meglepettnek tűnt a megmaradt leves mennyisége, és megkérdezte, volt-e probléma. Elmagyaráztuk a tányérban lévő nagy mennyiségű ragadós zsírról. Ő úgy tűnt, megbotránkozott a panaszunkon, és haragosan magyarázta, hogy mi a marhahúst rendeltük, mintha ez mindent megmagyarázott volna. Az a fickó, aki a fizetésünket akarta intézni, nyilvánvalóan tájékoztatva volt a kollégái által arról, hogy milyen problémás vendégek vagyunk, és úgy intézte a hitelkártya feldolgozását, mint egy olyan ember, akit éppen megcsaltak a életmegtakarításaival a kedvenc nagybátyja által. Gondolkodtunk a panasztevésen, de mivel három különböző pincértől nem kaptunk egy szippantásnyi bocsánatkérést sem, ez valószínűtlennek tűnt. Így ez a vélemény... A legszomorúbb az volt, hogy azt az érzést kaptuk, hogy mi vagyunk a hibásak azért, hogy nem élveztük az étkezést, nem az étterem. Ez csak egy kis furcsaságot adott csalódottságunkhoz. Kerüld el ezt az éttermet…