Új Művész étterem

Amikor általános iskolás voltam, a családunk egy új otthonba költözött a város egy másik részére. Eleinte nem értettem a váltást, de amikor megláttam az új házat, rögtön megszerettem. Előző lakásunk kicsi volt, és mivel úton volt a kistesóm, nagyobb helyre volt szükségünk, ahol kényelmesen elférünk mindannyian. Szüleim engedték, hogy a saját szobámban alkossak, a falra festsek vagy matricákat ragasszak, persze csak olyat, amit később el lehet tüntetni. Nagyon izgalmas volt, hogy így otthonosabbá tehettem a teremet. Bár az első dekorációim kissé kaotikusra sikerültek, és végül le kellett szedni őket, később együtt javítottuk, és végül igazán menő lett minden. Egy iskolai barátnőm is gyakran jött hozzánk, és annyira tetszett neki a fal, hogy ő is szeretett volna hasonló matricákat otthonra. Szülei eleinte tiltakoztak, de végül ők is megenyhültek. A művészet mindig is fontos része volt a családunknak, amit anyukám hobbija is bizonyít: egy külön sarokban a garázsban festett gyönyörű képeket. Annyira szépek voltak a művei, hogy barátaink azt javasolták, mutassa meg őket egy galériában. Végül valóban kiállította néhány festményét, amelyeket meg is vásároltak az érdeklődők. Azóta is kitartóan űzi ezt a hobbit, és ma már az én otthonomban is két műve díszíti a falat. Ez a családi történet, ahol a kreativitás és a szeretet mindig otthonra talált.